Medve Ferenc

A címből ítélve most azt gondolhatnátok, hogy minden idők legnagyobb árvizéről fogok írni. Nincs igazatok, csak részben.

Borzasztóan bosszant mindaz, ami az országban történik. Az elmúlt három évben, de főleg az elmúlt héten. Nem értem, hogy felelős politikusok miért gondolják azt, hogy az áradás róluk és csak róluk szól. Én azt tapasztaltam, hogy képesek vagyunk összefogni pártállástól függetlenül. Emberek vagyunk, közös a hazánk akkor is, ha a jobboldalon állunk és akkor is, ha a baloldalon állunk. Ha emberáldozat nélkül megússzuk az árhullámot, akkor az csak és kizárólag annak köszönhető, hogy a gátakon egyek voltunk. Nem mondom, voltak beszólások. Ezt én pótcselekvésnek tartom. De összességében együtt dolgoztunk azért, hogy megmeneküljünk a víztől. Éppen ezért nem értem a politikusokat, a kormánypárti politikusokat. Elmondom miért.

Varga Mihálynak nem volt fontosabb dolga, mint a gazdasági "sikereket" taglalni pénteken. Azon a pénteken, amikor Győrújfalunál közelgett a katasztrófa.

Orbánnak, Bakondinak, Hendének és Pintérnek a legfontosabb az volt, hogy óránkért hírt adjanak arról, hogy merre járnak, mit esznek.

Továbbra is állítom: ennél dilettánsabb vezetői még sosem voltak ennek az országnak. Orbán Tony Curtist meghazudtolóan "minden lében kanál", azt próbálja elhitetni előrehozott választási kampányában, hogy nélküle nincs Magyarország, nála jobban senki nem tudja mi kell a Dunának, a gátaknak.

Bakondinál alkalmatlanabb katasztrófavédőt még nem neveztek ki egy ország élére.

Hende próbálkozása magára húzni az egyenruhát szánalmas, nem csak hozzá nem értése miatt. Egyszerűen megcsúfolja magát az egyenruhát.

Pintérről pedig kár is szót ejteni, ő maga sem vitte túlzásba, amikor megszólalt, akkor is jobban tette volna, ha hallgat.

Orbán elitalakulata a TEK pedig csak az egységet bomlasztotta a gátakon.

A Romániából ideszállított, eltartott és megfizetett vendégmunkások pedig csak a jövő évi szavazatokra voltak jók, másra nem. Ragyogó PR munka, ha azt nézzük, hogy a nagyvezér azt üzente a határon túlra, hogy nem csak állampolgársággal és az ahhoz kapcsolódó szavazati joggal, de még munkával is gondoskodik a kedves választóiról. A hazaiak közben pedig ingyen állták a sarat, kötelességből és becsületből, pedig ha valamikor, akkor most lett volna létjogosultsága a közmunkának.

Mindeközben a parlamenti munka is zajlott. Gyorsan elfogadták a Lex Margitszigetet, a magántulajdon államosításáról szóló törvényt (hivatalosan egy ingatlan miatt, a Kossuth téri irodaház kapcsán, de ehhez egyrészt nem kellett volna törvényt alkotni, csak kötni egy korrekt adás-vételi szerződést, másrészt a vak is látja, hogy ha már Kossuth tér, akkor az igazi cél ott a Kúria egykor volt épülete, Orbánék már régen kinézték maguknak). Elfogadták a kampányfinanszírozási törvényt is. Személyenként egymillió forintnyi támogatást. Ugyanakkor az a párt, amely az összes egyéni választókerületben jelöltet állít akár 600 milliós támogatásban is részesülhet. Ez csak két pártnak kedvez: a FIDESZ-nek és a Jobbiknak, mert a baloldali demokratikus ellenzék az összefogás miatt ezt nem tudja majd megtenni. És természetesen tegnap a késő esti órákban pár 10 ember részvételével napirendre tűzték Karácsonyék felelősségre vonását. Példátlan módon üres padsorok mellett.

Kíváncsi leszek, hogy az ár levonultával mekkora melldöngetés, kitüntetés osztogatás lesz. Természetesen csak és kizárólag maguknak. Mert az árvízi önkéntesek összes adata, neve, címe, telefonszáma is csak egy új, legálisan beszerzett Kubatov lista. Azzal a felkiáltással szerezték meg a jóhiszeműek adatait, hogy a védekezéshez szükséges. Amennyiben ez így van, úgy az árvízi védekezésben részt vevő összes szereplő adatait nyilvánossá, de legalábbis hozzáférhetővé kell tenni az összes bejegyzett párt számára. Ellenkező esetben azt kell, hogy gondoljam, hogy a rezsicsökkentéses aláírásgyűjtés megbukott, a kormány más módon terjeszti ki és frissíti az adatbázisát.

Azt a címet adtam, hogy "Mindent visz a víz". Nos a leírtak alapján pontosan ez történik, a víz elviszi mindenünket, ami még megmaradt az elmúlt három évben. A becsületünket, a maradék önállóságunkat és a maradék önbecsülésünket is.

Holnap, azaz április 11.-én lesz egyik legnagyobb költőnk, József Attila születésnapja.

Méltatlanul háttérbe sorolták, elfeledték, pedig a XX. századi  magyar líra egyik legnagyobb alakja volt.

32 évesen, tragikusan fiatalon és máig tisztázatlan körülmények közt lelte halálát. Élete és  munkássága  példaértékű minden –velem azonos értékrenden- élő ember számára.

Tavaly decemberben, halálának 75. évfordulóján is kevés szó hangzott el róla.

Nem gondolom, hogy születésnapján több esik, de talán mégis.

Én szeretem, s bár nehéz kiemelni bármit is a műveiből, mégis az egyik nagy kedvencemmel, a Thomas Mann üdvözlésével emlékezem rá. Teszem ezt azzal a meggyőződéssel, hogy a versben már 1937-ben megfogalmazott értékrend időtálló, valóban európai. Hiszem és vallom, hogy Thomas Mann, Kosztolányi Dezső és nem utolsó sorban József Attila szellemisége kortalan, kifejezi mindannyiunk viszonyát a hétköznapokhoz.

Hiszem és vallom, hogy nincsenek és nem kellenek csodák, nem kellenek hazug szavak. Az igaz szó drága kincs, nincs értelme elpazarolni azokat arra érdemtelenekre. A valódiság látszatát kelteni mágia, minden mágia lelepleződik egyszer.

Tudom, hogy szomjazunk a mesékre, mert tanulunk belőlük. Tudom, mert már eddig több évem adatott, mint neki, hogy az élet értelmét a közösség adja, legyen az család, vagy nemzet.

Tudom, hogy egyenlők vagyunk, bár nem vagyunk egyformák. Nekem ezeket a tanulságokat adja át a vers.

Ajánlom Nektek kedvenc költőm egyik legszebb művét abban a reményben, hogy ezt olvasva  kisgyermekből együtt válunk felnőtt emberré, együtt, egymást segítve és támogatva, de semmiképpen nem akadályozva és elnyomva harcolunk meg az élet nehézségeivel.

József Attila: Thomas Mann üdvözlése

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(így nem szökik rá hirtelen az éj)
s míg kis szíve nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kíván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
így kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szívünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk új ordas eszmék,
fő-e új méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

(1937. január eleje)

Idejét érzem annak, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba! Tiszta vizet, mert ami jelenleg benne van az kezd langyossá és élvezhetetlenné válni!

Szerencsésnek mondhatom magam, mert Veletek vagyok körülvéve, Veletek, akik néha együtt nevettek, néha együtt sírtok velem, Veletek, akikkel időnként nagy terveket szövünk, néha mély depresszióba süllyedünk.

Veletek, akikkel nem egyszer világmegmentő terveket szövünk és Veletek, akik időről időre visszarángattok engem a Földre, amikor a terveim már felülmúlnak minden elképzelhető fantasztikus regényt.

Nehéz időket élünk, nehezebbet, mint amire eddigi 45 évem alatt emlékezni tudok.

Abban egyetértünk, hogy ez így tovább nem mehet, hogy valamit tenni akarunk, mert tennünk kell ahhoz, hogy változások legyenek, hogy az életünk hátralévő részét az eddiginél könnyebben, boldogabban, de mindenféleképpen kiszámíthatóbban éljünk!

Nem gondolkodunk egyformán, nem is vagyunk egyformák. Ami összeköt bennünket az egymás kölcsönös megbecsülése és tisztelete, az a cél, hogy együtt képesek vagyunk valami jóra.

Ez a jó lehet egy-egy együtt töltött este, hétvége, nyaralás. Ez lehet a közös munka annak érdekében, hogy tudásunknak és lehetőségeinknek megfelelően valamit hozzátegyünk a mindennapokhoz.

Most olyan napokat élünk, amikor mindennél fontosabb, hogy az eddiginél is jobban összetartsunk, amikor nincs és nem is lehet helye annak, hogy a legfontosabb kérdésekben ne együtt meneteljünk, amikor valóban közösségként kell élnünk és gondolkodnunk.

A minket körbe ölelő politikai környezet arra kényszerít bennünket, hogy kapaszkodjunk össze, merítsünk erőt egymásból. Ne azt keressük egymásban, hogy a másik miért rosszabb valamiben, hanem találjuk meg egymásban azt, ami hozzá tud tenni a közös céljainkhoz.

Engem, kedves Barátaim és Ismerőseim nem érdekel, hogy lélekben ki MSZP-s, DK-s, E14-es.

A családomat nem válogathattam meg –hozzá kell, hogy tegyem szerencsémre alapvetésekben egyetértő, bal oldali szellemiségű családot kaptam-, de a barátaimat megválogathattam.

Ti azok vagytok, az életem részét képezitek. Az életemét, amelybe beleférnek a napi viták, az apró harcok, amelyek nézeteink különbözőségéből erednek.

Azért fordultam most Hozzátok, mert pártállástól függetlenül össze kell fognunk. Összefognunk, hogy közös erővel leválthassuk Orbán Viktort és kormányát.

Nem arra kérlek Benneteket, hogy adjatok nekem igazat mindenben amit mondok, teszek. Csak arra kérlek Benneteket, hogy mérjétek fel annak kockázatát, ha külön utakon haladunk. A külön utas politika a jelen helyzetben nem vezet sehová, egyszerűen megerősíti a regnáló kormány pozícióját, újabb évekre taszít minket a mély szegénységbe, a kilátástalanságba.

Vannak köztetek, akik eddig távol álltak a politikától, most hozzátok szólok:

Kedves Barátaim! Ismerjétek fel annak veszélyét, hogy ha távol maradtok a következő választásoktól, akkor elveszítitek a jövő esélyét. Ha távol maradtok, akkor a FIDESZ-t támogatjátok, azt a pártot, amely hazug ígéretekkel kicsalta a választók bizalmát, amely országunkat élhetetlenné, helyzetünket a lehetetlennél is lehetetlenebbé tette! Kérlek Benneteket, hogy figyeljetek ránk, azokra, akik –bármilyen okból is, de- benne élünk a napi politikában! Bízzatok bennünk annyira, hogy a mi vitáinkban ne a vitát, hanem a közös célt lássátok! Bízzatok bennünk és kövessetek minket, mert mi előbb, vagy utóbb meg fogunk állapodni. Találni fogunk egy jelöltet, aki mögé felsorakozunk, akit közösen támogatunk. Kérlek Benneteket, hogy Ti is támogassátok a mi jelöltünket, bárki legyen is az, mert olyan jelöltet fogunk támogatni, aki nagy eséllyel legyőzi a helyi FIDESZ jelöltjét. Olyat, aki ezután parlamenti képviselőként értünk fog dolgozni, aki nem bújik el, aki utána is köztünk marad és számon kérhető lesz.

Ti pedig, kedves Barátaim, akik valamely párt tagjai, vagy támogatói vagytok tudjátok, hogy nincs más út. Nincs, mert menet közben a szövetségen nem változtathatunk, az egyfordulós választás kötelez minket az összefogásra már a jelöltállításnál.

Nem tudom, hogy ez hogyan működik az egyes pártokban, de az országgyűlési képviselő jelöltek személyéről általában a felső vezetés dönt, én bízom abban, hogy azon a szinten olyan megállapodásokat kötnek, amely mindannyiunk érdekét szolgálja.

Őszintén szólva engem nem érdekel, hogy alapból MSZP-s, DK-s, vagy E14-es –e a jelölt. De a jelöltnek, éppúgy, mint a zászlónak egynek kell lennie!

Remélem, hogy ezzel egyértelművé tettem a számotokra, hogy az összefogás pártján álltam és állok, erre hívlak Benneteket is.

A tiszta víz pedig már ott vár minket a pohárban, csak érte kell nyúlnunk, hogy azt közösen fogyaszthassuk el! Egészségünkre!

Arról szerettem volna írni, hogy ideje összefogni. Aztán rájöttem, hogy elkéstem.

Pár hete még elhittem volna, hogy tudatosan és lépésről lépésre fel tudunk építeni egy széleskörű választási összefogást. Sokan és sokat kritizálták Bajnai Gordont azért, hogy túl korán állt ki a visszatérésével. Ez történt 2012. október 23.-n. Sokan  pedig azért mérgelődtek, mert szerintük későn, túl későn történt mindez. Én ez utóbbiak táborát erősítem, függetlenül attól, hogy a demokratikus ellenzékben melyik párt oldalán állok. Ha állok egyáltalán, mert egyelőre csak egy dologban vagyok biztos: össze kell fogni és le kell váltani Orbán kormányát és azt a rendszert, amelyet felépített, amelybe úgy építette be a saját embereit, hogy nem csak egy, de közel két cikluson keresztül ellenzékben is az ő akarata érvényesüljön.

Egy lépés választja el a teljes és korlátlan hatalomtól, a Magyar Nemzeti Bank felügyelete. Ez pedig márciusban esedékes, utána történjen bármi a gazdaságtól az államigazgatáson át az igazságszolgáltatásig minden a FIDESZ kezében összpontosul.

Az Együtt 2014 Mozgalmat lehet szeretni, vagy nem szeretni. Tudomásul kell venni azonban, hogy a legnagyobb érdeme ennek a mozgalomnak az, hogy megszólította az embereket és a változások melletti kiállásra hívta fel őket. Ez látszik a közvélemény kutatási eredményekből. A pártok támogatottsága érdemben nem változott, de 35-ből 10 százaléknyi lehetséges szavazó, aki eddig távolmaradt az urnáktól már megértette és támogatja az Együtt 2014 Mozgalmat. Ez pedig egy teljesen más politikai helyzetet teremt. Azt mutatja, hogy egy széleskörű választási részt vétel a FIDESZ bukását hozhatja, ha a demokratikus ellenzék szereplői képesek megállapodni egymással. Minél szélesebb ez az összefogás, annál jelentősebb győzelem várható. A demokratikus ellenzék összetétele (jelenleg: MSZP, DK, E2014) tovább bővülhet a Szociáldemokrata Párttal és más, hasonló szervezetekkel.

Az LMP-vel és a 4K!-val, mint párttal nem számolok, a szavazóikkal azonban igen. Az LMP túlságosan elfoglalt a belső vitáival, ezáltal feladja az összes esélyét, hogy mint jelenleg is a parlamentben szereplő párt az összefogás részese legyen. A 4K! pedig még nem nőtt fel arra a szintre, hogy a felelősen gondolkodó emberek szavazatát elnyerve mandátumokat szerezzen. Természetesen ők együtt próbálnak meg boldogulni, de valószínűleg még így sem lesznek képesek elérni a parlamenti küszöböt. Csak remélni tudom, hogy az LMP azon része, amely nem a parlamenti mandátumok megtartását, hanem a valós változást akarja az összefogás oldalára áll, számukra ez az egyetlen lehetőség arra, hogy tevékenyen vegyenek részt a FIDESZ eltávolításában. Ez a soron következő kongresszusuk tétje.

A mostani választási rendszer alapvetően az egyéni mandátumokra épül, a jövőnket legnagyobb mértékben az egyéni választókerületekben megszerzett mandátumok sorsa fogja meghatározni. Olyan jelölteket kell találni, amelyek a demokratikus ellenzék közös támogatásával helyi szinten le tudja győzni akár a FIDESZ-KDNP, akár a Jobbik jelöltjét.

A magam részéről hiszem és vallom, hogy a Jobbiknak nincs helye a magyar politikában, de támogatottságát tekintve sajnos komolyan számolni kell vele. Egy demokratikus Magyarországnak el kell határolódnia a Jobbiktól, mint párttól. Az én értékrendem szerint parlamenti jelenléte nem csak káros, de veszélyes is. A FIDESZ elmulasztotta erőfölényét kihasználni és törvényileg betiltani a Jobbikot, nem véletlenül. A Jobbik megosztó szerepe egyedül csak nekik kedvez, szavazatokat vesz el a demokratikus ellenzéktől és ezáltal erősíti a kormánypárt pozícióját.

Azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy az MSZP nélkül győzni lehet. Szükség van az MSZP-re és szavazóira! Egy viszonylag stabil bázissal rendelkeznek, amely bármilyen összefogásban meghatározó jelentőséggel bír.

Ugyancsak elképzelhetetlen győzelem a Demokratikus Koalíció nélkül, mert –minden mért adattól függetlenül- a valós támogatottsága igen magas. Hogy valójában mekkora, az csak a választások napján fog kiderülni. A DK szavazóinak jelentős része egykori MSZP-s szavazókból fog kikerülni, olyanokból, akik a pártok mögött keresik azokat az embereket, akik garanciák lehetnek egy megvalósítható programhoz.

Új tényező az Együtt 2014 Mozgalom. Képes arra, hogy az apolitikussá vált emberekben reményt ébresszen, képes arra, hogy a társadalom széles rétegeiből támogatókat állítson maga mögé. Az E2014 kiábrándult MSZP-sek, FIDESZ-esek és magára hagyott értelmiségiek mozgalma. Hozzájuk csatlakoznak azok, akik –bár eddig nem foglalkoztak a politikával- a saját érdekükben próbálnak megkapaszkodni egy olyan szalmaszálban, amely képes leváltani ezt a hazug kormányt, képes helyreállítani a demokráciát, képes az embereknek munkát adni.

Üde színfolt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt ismételt színre lépése. Az MSZDP történelmi érdemei sokak számára ismertek, jelenlegi vezetése egy fiatalemberrel az élen a nyugdíjas korosztályt –az Ő szavaival: a szépkorúakat- hívja harcba Orbánék ellen.

Gyakorlatilag ők négyen esélyesek a győzelemre - egy közös jelölttel a választókerületekben (aztán a parlamentben már ki-ki beül a saját frakciójába) és önálló, országos listával a legalább 5 százalékos eredmény elérésére.

A hangsúly itt a közös jelölteken van. Ehhez megfelelő, minden résztvevő által vállalható személyekre és végrehajtható programra van szükség.

Ebben nagyon el vagyunk maradva a FIDESZ-től. Pedig az, amiről én már tavaly óta publikáltam különböző blogokban, amiről találkozók során beszéltem nagyon valós veszély. Fenyeget az előrehozott választás. Az egyetlen kiút, amit a kormánypárt megléphet, ha meg akarja tartani a hatalmát. Csak ők állnak készen arra, hogy az urnák elé járuljunk.

Nekik van programjuk (lényegtelen, hogy milyen, de van), van pénzük kampányra (már most is folyik a demokratikus ellenzék vezetőinek a lejáratása) és a gazdaság mostani állapotában hivatkozhatnak kedélyjavító intézkedéseikre (energia ár csökkentése, minimálbér emelés, nyugdíjemelés), valamint képeztek olyan tartalékokat, hogy a választások előtt további hasonló intézkedéseket is bevezethetnek. Nyugodtan megtehetik, mert ha nyernek, akkor utána 3 évig ismét csak megszorítanak, ha pedig veszítenek, akkor a következő kormányt hozzák szinte lehetetlen helyzetbe, mert visszavenni ugyebár nem lehet, nem szabad. Így tehát kiabálhatnak majd, hogy bezzeg, ha ők maradtak volna, akkor a „Tündérmese” folytatódik. És márciustól ők felügyelik az egyetlen megmaradt bástyát, a Magyar Nemzeti Bankot is. Sok évre előre a vezető hivatalok élén a saját embereik állnak. Náluk a hatalom, bátran kérhetnek felhatalmazást újabb 4 évre, egy esetleges vereség esetén pedig az embereik nélkül nehéz lesz komoly változtatásokat végrehajtani. Nem nehéz, szinte lehetetlen.

Ezzel szemben nálunk csak körvonalazódik az összefogás, a szereplők még nem ismertek. A helyezkedés, a pozíciók megszerzése folyik. Mindez program és a programot megjelenítő személyek nélkül.

Nagyon le vagyunk maradva. Nincs időnk, ha nem akarunk újabb ciklust engedni a FIDESZ-nek.

Kell tehát az összefogás, mert bár sokan vagyunk, de még nem elegen! És gyorsítani kell a tárgyalások ütemén, mert tavasszal talán már késő lesz.

Azzal kezdtem, hogy a FIDESZ-nek érdeke lehet az előrehozott választás. És ami érdeke a FIDESZ-nek, az, és csak az –megtanulhattuk az elmúlt két és fél évben-,  meg is valósul.

Aki eddig még nem mérte fel a diktatúra veszélyét, annak most már döntenie kell. Beletörődik a jelenlegi helyzetbe, vagy vállalja a változást?!

Én a változás pártján állok. Ez az érdeke az én korosztályomnak. Ez az érdeke az előttem lévő és az engem követő korosztályoknak is. Minden, amit teszek egyszerre szolgálja szüleink és nagyszüleink, a gyermekeink és unokáink és a magunk érdekeit is. Kérek mindenkit, hogy gondolkodjon el azon, hogy érintett-e. Gondoljon bele abba, hogy melyik a számára megfelelőbb: közös vasárnapi ebéd a családdal, vagy a "skype kapcsolat" a hozzátartozókkal. Aki a vasárnapi ebéd mellet van, az már érti, hogy össze kell fogni. Összefogni, mint egy családnak. Együtt erősebbek és bölcsebbek vagyunk. Együtt olyan dolgokat is meg tudunk oldani, amelyekre egyedül képtelenek vagyunk. Már nem maradhatunk szótlanok, már nem nézhetjük ölbe tett kézzel a körülöttünk zajló eseményeket. Már nem…